Féltelek.

Minden a világító Jézusokkal kezdődött.
Esőben tapicskolva vártam egy árkád alatt. Elvitt a Csendesbe, ahol a hintaló seggére fogsort applikáltunk, és a fejünk fölött füzérben lógó pszichedelikus Krisztusokkal meg Barbiekkal szemeztünk feszt. A jég akkor tört meg véglegesen, amikor kiderült, Twin Peaks rajongók vagyunk mindketten. Megegyeztünk: Ő Harry, én Audrey.

Azóta - giccses, nem giccses - olyan, mintha a saját filmemet élném. Felfedezem vele a belváros aprócska utcáit: színeket, ízeket, embereket, épületeket. A kávézókból kiszűrődő zongoraszólam az aláfestő zene, a pincék hűvös dohszaga és a testünk kipárolgása szolgáltatja az illatot.

Teázóban társasozunk órákig, francia hangulatú kerthelyiségben iszunk desszertbort, Szentendrén piknikelünk, wakeboardozunk, főzünk.
Vagy csak sétálunk. Bármerre.
Beszélgetünk. Bármiről.

Egész egyszerűen MINDEN ösztönös, és a lehető legtökéletesebb.

Boldog vagyok. És letörölhetetlen a mosoly az arcomról. :)

P. azt hitte magáról, ő a világon a legnagyobb főnyeremény, önzetlen és macsó egy személyben, holott általában nem állt fel neki, csupán 10 percig bírta, és kábé egyetlen pózt ismert. Arra izgult a legjobban, ha jó erőteljesen megmogyorózták, hogy szinte nekem fájt már. Véleményem szerint látens meleg.

G-vel igazán egymásra tudtunk hangolódni, változatosan és sokat párnacsatáztunk. Egyszer még a koliban is egymásnak estünk, miközben ugyanabban az ágyban tévézett mellettünk a barátja. Rávett az anális szexre, holott egyáltalán nem szeretem. Tudott valamit.

A. a sok fűtől néha álmatag volt és lassú, néha pedig kiscsikósan heves és kontrollálatlan, viszont vele lehetett a legjobbakat aludni egymást átölelve, és hálás volt, ha vacsorát főztem neki.

T. annyira ösztönösen érzi, hogyan kell ráhangolódnia a partnerére, hogy zsenge kora ellenére nálam az örökös top 3-ban foglal helyet. Húz-ereszt-játszik-vadul. Irigylem a nőt, aki mellett majd lehorgonyoz.

N-nel röhögésbe fulladt az első és egyetlen aktus, mert arra kért, beszéljek mocskos dolgokat közben, de olyan hülyén hangoztak a számból a szitokszavak, hogy nem bírtam folytatni, csak a nevetést.

M. állandóan azon parázott, hogy kicsi van neki (innen üzenem, hogy átlagos! :)). Ösztöneink parancsának engedelmeskedvén megjártuk a lépcsőt, az előszobaszekrényt, a lakótárs ágyát, a barátnő kanapéját, néhány konyhapultot és széket. Mindezt egyetlen alkalomba sűrítve.

I. volt az első férfi az életemben. Évekig voltunk együtt, ami azért is furcsa, mert annyira mások vagyunk mi ketten. Eltekintve egy pár hónapos mosolyszünettől, tizeniksz éve szerves része az életemnek. Nem lépett ki egyikünk sem a közösen felépített baráti körből. Ha ránézek, el sem tudom képzelni, hogy valaha közünk volt egymáshoz. Ma már boldog férj, és első kisfiukat várják a feleségével.

Z. teljesen hétköznapias volt a szexualitás terén, semmi cifrázás, semmi Káma Szútra. Mégis olyan szerelmes voltam belé, hogy ez nem is igazán számított. Bár arra élénken emlékszem, amikor a mentás masszázsolajos kezével kalandozott bennem.

A. gyengéd volt és figyelmes, sok testrészét tudnám méltatni, mégis az ugrott be most legelőször, amikor kapcsolatunk hajnalán egyszer majdnem szívinfarktust kapott a visszafojtott energiáktól. No és persze a felejthetetlen gőzfürdő!

P. nagy plátói szerelem volt, mígnem egyszer összegabalyodtunk, és azóta hol felbukkan, hol eltűnik. A külvilág felé konzervatív értékrendet követő énje valójában egy perverz disznót takar. Minden egyes alkalommal imádom megrontani azóta is.

L. egy egészen más világ: selymes, puha, finom. Olyan, mint én. Kár, hogy ritka csúnyán lett vége, így az agyam védekező mechanizmusként kábé mindent elhomályosított vele kapcsolatosan. 

D. farkánál nagyobbat eddig még sosem láttam, egyszer el is gondolkodtam azon, ha huzamosabb ideig járunk, tuti tágulni sem kellett volna már a szülésnél...

Ha P., akkor "puhapöcs". Szegény, valami frusztráció okán képtelen volt hosszabb ideig diktálni a tempót, úgyhogy végül feladtam a vele való kapcsolatot. Bezzeg a csókolózással mindent kompenzált. Mondjuk másfél évig ez meredeknek tűnt...

A. szerint (már-már tyereskovai mélységekbe alászállván, én kérek elnézést előre is), szóval szerinte nekem van a "legfinomabb ízű pinám".

V-vel sosem jutottunk el a végkifejletig, és olyan sokáig kerülgettük egymást, hogy pont az vette el számomra a varázst, úgyhogy inkább hagytam a fenébe az egészet.

G. laza srác. Épp ezért nem volt meglepő, amikor egy esküvőn, jónéhány pohárka szesz legurítása után, fittyet hányva a tizenöt éves, színtiszta barátságunkra, kivonszolt a bokrokhoz, és őrült-vad-finom csókolózásba kezdtünk. Szerencsére volt annyi eszünk, hogy itt megálltunk.

L. képtelen volt úgy elmenni, hogy a számmal izgattam, cserébe fényes nappal csináltuk a Balatonban.

Sz. nem tudom mit csinált, és hogy csinálta, de annak ellenére, hogy pasiként nem volt az esetem, és csak kétszer kerültünk közelebbi kapcsolatba, életem egyik legtökéletesebb orgazmusát köszönhetem neki. Megbíztam benne, és el tudtam engedni magam előtte.

B-t meg kellett tanítanom csókolózni: nyers volt, és követelőző. Én vettem el a szüzességét, ami mindkettőnkben élénken él azóta is, ha felemlegetjük. Nem olyan rég, amikor nála töltöttem egy estét, irtózatosan berúgtunk, és az éjszaka közepén arra eszméltem, hogy megpróbálja a számba gyömöszölni a csomagját. Egyből kijózanodtam, és azóta mélyen hallgatunk erről mindketten.

Kihagytam volna valakit? Nyilván. De azok a kalandok vagy feledésbe merültek vagy teljesen érdektelen numerákká szelídültek.
Ribanc vagyok? Nyilván. Vagy csak szeretem megélni a pillanatot. Mindenesetre ez már régóta kikívánkozott belőlem. És még így is finomítottam a stíluson itt-ott.

Ja, és természetesen, ha bárki párhuzamot vél felfedezni egyes valós személyek, és a leírásban szereplők között, az csakis a véletlen műve lehet!
Halkan jegyzem meg, a fogorvosi szék még mindig tesztelésre vár! :D

"A legtöbben magát a folyamatot élvezik. Kipróbálnak mindenféle stílust, van amiről menet közben kiderül, hogy nem nyerő a számukra, de belekóstolnak. Csak az íze kedvéért. Valahol mindegyik jó, és közben egyik sem. De az izgalom, amit ad, és az újdonság varázsa erősebb: az, hogy pár percre/órára birtokolhatsz valami szépet. De aztán megunják az egészet, belefáradnak, telítődnek, mert már minduntalan csak ugyanazokat a köröket futják.
És lehet, hogy végül olyat választanak, ami nem is tetszik nekik igazán, de mégis, választanak, mert választani kell, hogy legyen már végre "valami." Netán visszamennek egy korábban kipróbált modellhez, mert rájönnek, hogy legbelül végig ott motoszkált bennük, hogy az volt az igazán rájuk szabott és különleges.
És itt jön a bökkenő: mert ha már rábólintottál arra az egyre, onnantól vége a procedúrának. Snitt. Nem választhatsz többé."

És akkor most még csak a ruhákról beszéltünk, érted?...

Király utca-Margit híd budai hídfő, gyalog. Dunai szél. Visszafelé a villamoson a mellettem álló lánynak frissen sütött kifli illata volt. Nyugati-Margit híd-Margitszigeten keresztül-Árpád híd-haza, gyalog. Dunai szél. A zoknim megy a kukába, a lábam pedig olyan koszos, mintha 1 hétig nem mostam volna. De megérte. :)

Ma sokan, sokféle módon tettetek hozzá egy csipetnyit a jókedvemhez. :)

Vajon mennyire nézhettem ki pocsékul, ha Edzőbá', azzal a lendülettel, ahogy meglátott, sarkon fordult, majd két perc múlva egy lóadagnyi C és B-vitamin, valamint egy kálcium-magnézium pezsgőtabletta társaságában tért vissza, és ezeket mind le is nyomta a torkomon?

Leporoltam a vadászkalapom, kifényesítettem a fegyverem, letörölgettem a távcsövem. Jelentem, újra a frontvonalon!

Furla szemüvegkeret után mi jöhet még? Prada cipő, Chanel kiskosztüm, és Louis Vuitton táska?
(Mindenesetre vállalkozó szellemű pénzügyi finanszírozót keresek hosszú távú befektetés céljából, hehe.)

Még így, több hét elmúltával is érzem a kedvenc pattogatott vajas kukoricájának az illatát, ha kinyitom a mikrosütő ajtaját.

Én vagyok az a lány a filmből, aki kritikai szakértőként az összes házasulandó barátnőjével elmegy, és bejárja a várost menyasszonyi ruhapróba céljából.

Amikor a nem megfelelő ember száját hagyják el a megfelelő mondatok, fejéből pattannak ki a legtutibb gondolatok, és csinálja azt, amire titkon vágyik az ember, az csöndes, de hosszú káromkodást eredményez odabent.

Szerelmet veszíteni szar.
Szeretőt veszíteni szar.
Barátot veszíteni duplaszar.
Végigmenni a stációkon, és úgy veszíteni, megfizethetetlen.

Azért az vicces, hogy egyszerre lettünk betegek ugyanazokkal a tünetekkel, egymástól teljesen függetlenül.
A szempillaspirálomnak pedig tavaszi virágcsokor illata van.

Szívem szakad.

Something happened today.

Amikor az éjszaka közepén kivered mindkettőtök szeméből az álmot, mert annyira görcsöl a hasad, és a morgolódások után mégis a hátadhoz vackolódik, majd percekig gyöngéden simogatja a kérdéses területet, no, akkor kibújik a szög a zsákból, hogy mégis csak van szíve!

Az eladónő csak pillogott, amikor közöltük vele a nyers valóságot, miszerint azt a böszme nagy tárgyat mi bizony valóban a saját lábunkon szállítjuk el a boltból.

Namármost. Fogás az nem volt az ojjektumon, ellenben a szél rohadék módon fújt, és ránk esteledett a gyalogtúra közben.

Még szerencse, hogy az aznapi edzőtermi penzumban nem szerepelt a kar és egyéb csatolmányainak átmozgatása, különben még kevesebb segítséget jelentettem volna a fiúknak.

Képzeljetek el három nem túl vaskos embert, ahogy egy hófehér, vállalhatatlanul nehéz csomaggal egyensúlyoznak a Váci út vonzáskörzetében a pénteki csúcsforgalomban, miközben egyikük (a lány) teli szájjal kacag.
A zebrák jelentették a legnagyobb kihívást, de olyan háromnegyed óra és húsz beiktatott pihenő után végre ("Már látom a házat!") a helyére került az új ágybetétem.

J. már csak a végjátékot kapta el, úgyhogy neki nem is járt volna a jutalom: a pizza és a szívet melengető tea. Rikikiben pedig tönrevertem mindenkit.

Vezetés.
Nyelvtanulás. (Angol és egy másik nyelv. Német vagy spanyol. Esetleg olasz.)
Heti minimum 3 edzés megtartása.
Alulról súrolni az 55 kilót.
Bicikli vételezés.
Lakásfelújítás.
Utazgatás az országban keresztül-kasul.
Vitorlázás.
Snow- és wakeboard.
Motorozás.
Véleménynyilvánítás szóbeli kifejezésre juttatásának megtanulása.
"Nem"-et mondani képesség kifejlesztése. :)

És akkor most nekiállok listát írni. Ha múltkor ment, most is fog. Csak kitérek az egyéb tényezőkre is.